Versek a művészetről

Szűrés címke szerint: Festészet| Versírás| Zene
 IdőHosszKedvenc

M. Laurens

Költőnek lenni

Oly korban írom meddő soraim,
Mikor nehéz már költőnek lenni,
Mert a mosoly eltűnt az arcokról,
És nincs ok többé már énekelni.

Tovább...

181249

Szalóki Sándor

Végtelenből végtelenbe

Megy mindig a maga útján,
Nem lehet leállítani.
Múltat hátrahagyva halad,
Jelenből jövőbe repítik szárnyai.

Tovább...

135279

Pődör György

Reinkarnáció

Tesz-vesz a perc, mint a fürge hangya,
A vekker a csörgést abbahagyja.
Kapcsolóra vár a villanykörte.
A ma forgolódik körbe-körbe.

Tovább...

134211

Pődör György

Topáz

A cél az, ami minden tettnek ízt ad,
ha bennünk élő mágus útra biztat
fellelni vágyaink Topáz-szigetét,
s szerelem hajt feléje, nem hideg tét.

Tovább...

125144

Pődör György

Az alkotó ember dicsérete

Aki farag, szívet-lelket vés a fába,
két keze sem kérgesül talán hiába.
Életre kel a görcs, egy arccal majd kinő
a már beleszáradt és mulandó idő,
emlék lesz ujjaiban az a sok szálka,
akár a kedves arca vagy a madárka,
s könnyebbül egyre a kalapács és véső,
amelyet megragadni soha nem késő.

Tovább...

123152

Pődör György

Kósza gondolatok a vers fogantatása előtt

Kellene egy jó verset írni végre,
melyet a rosszabb napokra elteszek,
s ha akkor felnézek a borús égre,
nem égetnek esőcsepp-könnyes szemek.

Tovább...

123118

Szalóki Sándor

Reményálom

Öreg ladikomba lassan víz szivárog,
partról integetnek bokrok és virágok.
Evezőmnek nyele fényesre van kopva,
a kikötőláncot valaki ellopta.

Tovább...

121179

Pődör György

A vers varázsa

Csillag volt égen
minden vers régen
szájról szállt szájra,
szellő volt szárnya.

Tovább...

120102

Nichi-ya Nikoletta

Amikor a költő végleg leteszi a tollat

Amikor a költő végleg leteszi a tollat,
többé már nem hoz új rímeket a holnap.
Csend öleli körbe megfáradt lelkét,
s a föld magába fogadja meggyötört testét.

Tovább...

119188

Kamarás Klára

Akár a pók

Verselgetek, és mit se számít,
rám tűz-e címkét majd egy hivatal.
Versem nem áru. Ünnepi ajándék.
Dobd el, ha nem kell. Engem nem zavar.

Tovább...

111102

Ambrus József

Hiányod peremén

nincs bennem látványos tünet
magamhoz szorítom hiányod
gyökere nőtt az édes percnek
ördögi próbát neked kell kiállnod
elhullott sorsom fölött lebegek
fényben homályban idomokban
Naphoz kötözve szívem kiabál
és felsír kezedben mosolyodban...

Tovább...

109168

Kamarás Klára

Sikert akarsz?

Festesz vagy írsz, magadat építed,
mit másoknak adsz, az is mind tied.
Többet ne várj, ha megáldott az ég
tehetséggel! - az többre nem elég.

Tovább...

108110

Zagyi G. Ilona

Tűz van benne...

Nem megfestett kép, nincs is vásznon,
csak bennem élethű, s azt játszom,
hogy él... megérintem.
Tudom, hogy van s nincsen...

Tovább...

108112

Szalóki Sándor

Dunakanyar

Lehajolt, letérdepelt az alkonyat,
irgalmas imát sóhajt, suttog a szél.
A kövek között hintázó hűs hullám
megnyugtató, monoton hangon beszél.

Tovább...

106214

Uzelman János

Ha majd egyszer

Ha majd egyszer én is megöregszem,
kicsiny szobámban téli, hideg éjjel
kandalló előtt ülök hintaszékben,
égő fahasáb lángját nézegetem.

Tovább...

106104
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ