Versek a művészetről

Szűrés címke szerint: Festészet| Versírás| Zene
 IdőHosszKedvenc

M. Laurens

Költőnek lenni

Oly korban írom meddő soraim,
Mikor nehéz már költőnek lenni,
Mert a mosoly eltűnt az arcokról,
És nincs ok többé már énekelni.

Tovább...

176247

Pődör György

Reinkarnáció

Tesz-vesz a perc, mint a fürge hangya,
A vekker a csörgést abbahagyja.
Kapcsolóra vár a villanykörte.
A ma forgolódik körbe-körbe.

Tovább...

136211

Szalóki Sándor

Végtelenből végtelenbe

Megy mindig a maga útján,
Nem lehet leállítani.
Múltat hátrahagyva halad,
Jelenből jövőbe repítik szárnyai.

Tovább...

134277

Pődör György

Topáz

A cél az, ami minden tettnek ízt ad,
ha bennünk élő mágus útra biztat
fellelni vágyaink Topáz-szigetét,
s szerelem hajt feléje, nem hideg tét.

Tovább...

124144

Pődör György

Kósza gondolatok a vers fogantatása előtt

Kellene egy jó verset írni végre,
melyet a rosszabb napokra elteszek,
s ha akkor felnézek a borús égre,
nem égetnek esőcsepp-könnyes szemek.

Tovább...

124117

Pődör György

Az alkotó ember dicsérete

Aki farag, szívet-lelket vés a fába,
két keze sem kérgesül talán hiába.
Életre kel a görcs, egy arccal majd kinő
a már beleszáradt és mulandó idő,
emlék lesz ujjaiban az a sok szálka,
akár a kedves arca vagy a madárka,
s könnyebbül egyre a kalapács és véső,
amelyet megragadni soha nem késő.

Tovább...

123152

Szalóki Sándor

Reményálom

Öreg ladikomba lassan víz szivárog,
partról integetnek bokrok és virágok.
Evezőmnek nyele fényesre van kopva,
a kikötőláncot valaki ellopta.

Tovább...

121179

Nichi-ya Nikoletta

Amikor a költő végleg leteszi a tollat

Amikor a költő végleg leteszi a tollat,
többé már nem hoz új rímeket a holnap.
Csend öleli körbe megfáradt lelkét,
s a föld magába fogadja meggyötört testét.

Tovább...

114178

Kamarás Klára

Akár a pók

Verselgetek, és mit se számít,
rám tűz-e címkét majd egy hivatal.
Versem nem áru. Ünnepi ajándék.
Dobd el, ha nem kell. Engem nem zavar.

Tovább...

113102

Kamarás Klára

Sikert akarsz?

Festesz vagy írsz, magadat építed,
mit másoknak adsz, az is mind tied.
Többet ne várj, ha megáldott az ég
tehetséggel! - az többre nem elég.

Tovább...

110110

Ambrus József

Hiányod peremén

nincs bennem látványos tünet
magamhoz szorítom hiányod
gyökere nőtt az édes percnek
ördögi próbát neked kell kiállnod
elhullott sorsom fölött lebegek
fényben homályban idomokban
Naphoz kötözve szívem kiabál
és felsír kezedben mosolyodban...

Tovább...

107164

Szalóki Sándor

Dunakanyar

Lehajolt, letérdepelt az alkonyat,
irgalmas imát sóhajt, suttog a szél.
A kövek között hintázó hűs hullám
megnyugtató, monoton hangon beszél.

Tovább...

106214

Uzelman János

Ha majd egyszer

Ha majd egyszer én is megöregszem,
kicsiny szobámban téli, hideg éjjel
kandalló előtt ülök hintaszékben,
égő fahasáb lángját nézegetem.

Tovább...

104102

M. Laurens

VÉN RIPACS

Nem akarok költő lenni,
nem akarok fejemre babért,
sem ennek-annak megfelelni:
firkálgatok csak magamért.

Tovább...

103120

Szalóki Sándor

Zenét sodor a szél

Zenél az egész világ, a fák ágain dalt penget a szél,
Elhallgattatni nem lehet, bokrok, hegycsúcsok, minden zenél.
Nekem is van kedves dalom, azt dúdolom, ha ér kis öröm,
Életem így kicsit könnyebb, kedves dalomnak megköszönöm.

Tovább...

102127
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ