Versek a mindennapokról

 IdőHosszKedvenc

Ádám Istvánné

Már nem kereslek

Tavasszal, ha sóhajtanak a fák.
Téli álmából felébred a világ,
már nem kereslek tovább.

Tovább...

127135

Pődör György

Csendélet

Tűz nélkül a lelkesedés csak álca.
(Nem is tudnak égni az oxidok!)
Bölcs nem lázad ott, hol sok a titok.
A gyáva úgy tesz, mintha nőne ránca.

Tovább...

122182

Pődör György

Csontlátomások idején

Akár feszített víztükörből egy kő
- amikor váratlanul felmerül -,
úgy fájhat az esély, ha újra megnő,
miközben az arcra más bőr kerül.

Tovább...

Pődör György

Nyárvégi firkaszonett

Magadba nézve tegnap még a holnap,
ma meg már a sunyi tegnap vádol.
A jövődből mások csodákat loptak,
zsebük itt, szívük valahol távol.

Tovább...

121177

Végh Attila dr.

Dal helyett...

Beszorultam két akkord közé,
már-már azt hittem, megint halott.
Sercegett, amint ujjam köré
hamisan hárfámra csavargott.

Tovább...

119276

Pődör György

Példabeszéd helyett

...meg-
látni egy tenyérben
öklömnyi reményben
csalást az erényben
tiédben enyémben

Tovább...

119147

Végh Attila dr.

Felemásság

Azt mondod, gyűlölsz, mert más vagyok.
Azt mondom, ezek csak látszatok.

Tovább...

118273

Ádám Istvánné

Csendes a szív

Csendes a szív, elhalkult már benne a dal.
Nehézkesen dobog, de valami felkavar.

Tovább...

114128

Pocsai Piroska

Hamis mosolyok

Hazugság. Mindig álruhában jön,
Mosolyhintón jár, csupa bájözön.

Tovább...

114237

Pocsai Piroska

Könnyek

Tehetetlenség

Gyámoltalanul tűröd, míg bírod.
Kienged a torkod szorítása,
arcodon végigzúdul patakod,
sodor-sodor keserűség árja.

Tovább...

113223

Pődör György

A szilvák hamva

Akár az ujjaim közül kifolyt homok,
ez a nyár is lassan a múltba elcsorog.
Nyújtózkodik egyet a mindig kék idő,
- mintha lenne ez az örökkel békítő -.

Tovább...

113205

Pocsai Piroska

Sodrásban...

Nem tudhatod, utad merre vezet,
sorsod irányítja a léptedet.

Tovább...

113234

M. Kovács Roni

Bevállalom

Ahogyan a tinta
hozzáér s a szó
szárad a lapra
kitörölhetetlenül
ráég sok emlék
a tegnapra
de már itt
leplezetlenül...

Tovább...

111152

Pődör György

Pátoszok nélkül

Itt hazámat vélem
minden kis kő alatt,
ha az utat nézem,
amely elém szalad,
nem csupán hősöket
látok elhaladni,
de dolgos ősöket
vetni és aratni.

Tovább...

110172

Major Tamás

Nyár falun...

Úgy szól az a harang messze,
Tarló felett vércse szitál.
A nap ragyogó jó kedve
Fénnyel ebédre invitál.

Tovább...

110215
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ