Versek a magányról

 IdőHosszKedvenc

Pődör György

Téli szívárványféle

Reggel-hideg kályha, csövek,
begyújtásra rongy és papír,
szemüvegbe száradt szöveg,
sajtón magát unja a hír.

Tovább...

Major Tamás

Magam magánya

Már nem lángolok,
Parazsat őrzök.
S ha jönnek vendégek,
Elrejtőzök.

Tovább...

123255

Végh Attila dr.

Angyaltánc

Emlékkönyvbe sepert gondolatfüzér,
múltba mártott jelen időtlen dala.
A rég volt s meg sem történt pillanata,
a jövő elől, mondd, hová is tűnnél.

Tovább...

119248

Pocsai Piroska

Megfakult fények

Vannak, kiknek nincs más "kincsük",
csak a múltjuk és az álmuk.
Foszladozó pókfonállal
bélelgetik emlékágyuk.

Tovább...

111220

Kamarás Klára

Utolsó esti dal

Mikor még elmondhattunk volna minden szépet,
nem mondtuk ki, ami szívünkben égett,
hogy egymás nélkül nem élet az élet...

Tovább...

10693

Végh Attila dr.

Látom az estet...

Látom az estet
- bár tavaszodna -
s benne mi lelkem
összetaposta

Tovább...

106257

Végh Attila dr.

Magányban

Mellettem a csend honol,
hallgatom, hogy szónokol.
Csillagsors az ég között
hullámsírba költözött.

Tovább...

106258

Végh Attila dr.

Az est csöndje...

Az est csöndje elvékonyul,
szobámban riadt valóság.

Tovább...

102235

Kormányos Sándor

Nem dúdolhatok...

Dallamtalan csönd botorkál
bennem, napra nap
visszhangzik a némaság, ha
megszólítalak.

Tovább...

10170

Bera Irén

Őszi éjszaka...

A köd lomhán kúszik a tájra,
varázslat: álom kuszasága,
bekebelez mindent, mi útját állja,
a látomás démon vigyorgása

Tovább...

Vaskó Ági

Hazudsz

Hatvankét éves lettem én.
Mögöttem maradt sok kemény
napom.
Hagyom.

Tovább...

Vida Gábor

Védtelenül

Csak süvít, csontig hat,
Robbanások zaját
Mélyen belém löki,
Érzem jövőm szagát.

Tovább...

84162

Vaskó Ági

Miért nem jöttél...

Miért nem jöttél
rügybontó tavasszal,
aranyló nektárban
hempergő szavakkal,
orgonaillatú,
ölelkező estén,
szirmot feslő csókkal
vágyam édes kelyhén...

Tovább...

Vaskó Ági

Ma is magam

Ma is magam,
...és senki más...
magányom vigyorgó uzsorás.
Száraz virággá facsar,
rozsdáll` a szirmom
- avar takar.

Tovább...

7892

Ádám Istvánné

Magány

Hazafelé sétálok.
Körülöttem némák a fák,
és a szél is alszik már.
Hajnalban végigcsókolta
büszke fáit, s most megpihen
a violaszín messzeségben.

Tovább...

78109
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ