|  | |
|
Angyali vers Magasan ragyog a Hold,
S fülembe egy angyal dalolt...
|
| | Silent Enemy |
|
| |
|
|
|
Életem Egy szép nyári éjjel, álmodj csupa szépet.
Álmodd hogy én várlak téged!
|
| | Faragó Ferenc |
|
| |
|
Egyszerű szavak Lehunyt pilláid s
lélegzeted mesél nekem.
|
| | Keszte Szilvia |
|
| |
|
Álom Lomha, kormos testét emeli az Éjnek
Rabló, gondos őre. Sötét köpenyét lebegteti:
Szememben oly kínzón olvadnak a fények,
Nyugalmat hoz Ő, s én álmot adok neki.
|
| | Millei Kálmán |
|
| |
|
Kaotikus rend Életemben egyensúly lett, észrevettem,
nem kellett volna, rosszul tettem,
álltam némán bambulva s remélve,
nem kellett volna, rosszul tettem.
Felébredtem.
|
| | Beretka Lilla |
|
| |
|
Szerelem Próbálkozom ma is írni.
Várom: vajon fölém szállnak angyalok?
Segítenek ma is hogy neked vallhassak?
Hogy lelkem újabb darabját neked adhassam
S te egy darabot a tiédből nekem
Hogy kirakós játékot játszva alkossunk ketten egy egészet
|
| | Török Bianka |
|
| |
|
Kérlek... Őrizd álmom az éj közepén,
De kezem el ne engedd!
Szorítsd meg, hogy érezzem,
Hogy mellettem vagy és maradsz...
|
| | Rácz Emőke |
|
| |
|
Kedvesemhez Kebledre hajtom most fejem,
mert te leszel az életem.
Mit leszel, hisz már az vagy
szívem fáj, mert oly távol vagy.
|
| | Takács Sándor |
|
| |
|
Tökély Mint édes nyári álom az ablakon át,
Úgy röppent be szívembe,
És kinyitott rajta végtelen sok határt,
Verset írok rímelve.
|
| | Burány Máté |
|
| |
|
Hozzád Nem gondoltam volna sosem,
Hogy megérinted a lelkem.
|
| | P. Nikoletta |
|
| |
|
Kristályba burkolt forró harmónia Láncba fűződtek a gondolatok,
Hogy én már nem csak Én vagyok.
|
| | Vörös Rózsa |
|
| |
|
Veled Megérezni bőröd
illatát, olyan volt
számomra mikor
nyílnak az
orgonák.
|
| | Kovács Krisztina Eszter |
|
| |
|
Téged kereslek Éjszakába zsúfolt álom terheimet
Bukdácsolva cipelem éber jelenembe
Meg-megállok, megpihenek elveszítve
Tétova realitásomat rég eltemetve
Messze járok, hegy-völgyeken túl...
|
| | Maryam |
|
| |
|
Szeretlek én egy életen át Szemedbe nézve magam látom,
Előtted állva nézlek téged.
Remeg térdem, reszket a kezem.
El soha ne engedd a kezem!
Téged szeretlek én míg élek.
|
| | Flammerné Molnár Edit |
|
| |
|
Hon, ott legbelül... Szerelmünk kezdet kezdetén
Életünk túl van már delén
Ez végső akkord már kedvesem
Ez szép legyen
Jaj szép legyen
Szoríts magadhoz boldogan
Nélküled lelkem hontalan...
|
| | Károlyfi Zsófia |
|
| |
Szerző
Boldogság
