Versek a hiányról

Lubianker Dávid

Édes kis semmiség

Már múlik az ősz, s közeleg a tél,
Lágy tótükörből jégpáncélt farag.
Fekélyrágta régi remény még él,
Hol árva emlékképként megmaradsz.

Tovább...

Czakó Anna

A sárgarigóhoz

Szürke fátyol, csipke szemfödél
Zuhant a városra kora hajnalon,
Hunyorgó házak közt bús
Dalra keltek az ágból szőtt húrok,
- mint halk cimbalom.

Tovább...

Pintér Gyula

Régi álmok

Régi álmok, régi vágyak.
Úgy elszálltak, mint a gyors röptű madár.

Tovább...

1726

Jurisin (Szőke) Margit

Nagyon hiányzol

Egy gyönyörű nap után,
mikor ismét rám szakad a magány,
mindenhol csak Téged kereslek,
de sehol meg nem lelhetlek.

Tovább...

Rajos Máté

Otthon

Kies földről Feléd hallik,
hogy munkál e szív alant,
miként lök az ér-pályákba
reményt, s biztat hontalant.

Tovább...

51101

Braun Szilvia

Szülői bánat

Csak egy pár perc, amíg magam vagyok,
Anyai szívemmel csakis rád gondolok.
Egy kis idő, míg nem lát engem senki
Kíváncsi szemektől elzártan remegni.

Tovább...

69

Merluccius

Csendet!

Valami baj lehet?
Se nappal se éjjel,
de este, s reggel sem
hallottam híredet,
elkerült leveled.

Tovább...

2750

Kapitány Viktória

Kerekek

Biciklivel járom az utcát,
A hajam a lágy szellőben lobog,
A járdán megpillantok egy kutyát,
Aki egy kislány után lohol.

Tovább...

Nemessányi Mária (NeMo)

Tavasz nélkül

Szerelmes madárdallal köszöntött be a tavasz.
Piruló tulipánok ringták édes táncukat,
fejem felett a felhők, mint megannyi kiskamasz,
álmodva száguldoztak földre dobva láncukat.

Tovább...

Huszár Marco

Hiányzol

Három napja várom este
Izgatottan, ágyban fekve
Átöleljem, csak rá vágyva...

Tovább...

Hegedűs Lajos

Kecsegtetés

Kedvező helyzetet
ecsetelt a hitegető száj.
Semmi lett belőle.
Ez övön aluli ütés, fáj.

Tovább...

Átyim Lászlóné

Anya, úgy hiányzol

Vénülő szemeim
Borítja könnyfátyol,
Arcom mossa lassan,
Mert annyira hiányzol.

Tovább...

3032

Szőts Lea

Beléd fulladom

Lovacskák,
Lovacskák az égen,
Szádra veszem énem.

Tovább...

Fehér Péter

Édesanyám

Emlékszem sok vidám, gyermeki évre,
Reménykedtem, hogy sohasem lesz vége.
Míg vidáman szőttem életem,
Téged elragadott a végtelen.
Azon a napon, mikor elmentél,
Csendesen örök álomra szenderedtél...

Tovább...

Egri Erzsébet

Együtt... mégis külön...

Az este meséltem neked,
halkan szóltam, csendesen,
félig leeresztett pilláim mögül
néztem a fényképedet...

Tovább...

4280
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ