Versek a halálról

 IdőHosszKedvenc

Végh Attila dr.

Tegnap még látták...

Tegnap még látták a sírhantok között,
amint botladozva térdelt egy imát.

Tovább...

141300

Végh Attila dr.

Utolsó perc

Bársony szava csend,
legbelül szólal.
Ott vár odabent,
a mulandóval.

Tovább...

133309

Végh Attila dr.

Fahéj, vanília

Nem is volt még öreg.
Megunta már a Nap.

Tovább...

132270

Végh Attila dr.

Rekviem helyett

Utolsó lehelettel sóhajtalak,
végső mozdulatomban is ölellek.
Karjaimmal, kedves, még betakarlak,
érezz még engem a közelben.

Tovább...

129269

Végh Attila dr.

Mindhalálig

Már nem jut át rajtam a fény,
belülről csillanok néha.
Lassú halál, olykor elalél,
lettem a sorsomnak préda.

Tovább...

126264

Végh Attila dr.

Elmúltam...

Ölébe zárt az éjszaka.
Vacognak rám a csillagok.

Tovább...

125284

Végh Attila dr.

"Hová megy..."

"Hová megy, aki elmegy...
Mosolyát hagyta itt, a fáradt vonalat,
Mely szája mellett..." dermedt,
mert a lélek benne túl gyorsan elapadt.

Tovább...

120252

Nichi-ya Nikoletta

Amikor a költő végleg leteszi a tollat

Amikor a költő végleg leteszi a tollat,
többé már nem hoz új rímeket a holnap.
Csend öleli körbe megfáradt lelkét,
s a föld magába fogadja meggyötört testét.

Tovább...

116184

Varsás Frigyes

Nózika

Szomjasan, éhesen, vékonyka hanggal,
Reszkető testtel és rózsaszín orral,
Sorsára bízva az ártatlan pára,
Tenyérnyi cica egy kukoricásba`.

Tovább...

112122

M. Laurens

CSAK EGYETLENEGY SZÓT...

A kor, orvossága az ifjúság hevének,
bölcsességet és megnyugvást hozhat a végnek.
Mára végleg eltűnt a szószátyár Apolló:
vágyam, csendben lenni, akár egy hasznos olló,
mellyel megnyirbálhatnám a beteg éveket,
az ágaimon sorvadó, sok-sok levelet.

Tovább...

99100

Szalóki Sándor

Szirének éneke

Tisza tündérei, szőke sellőlányok,
Igézőn, selymesen simító hullámok.
Suttogva csókolják mindenkinek testét,
Zajos fürdőzőket hangtalanul lesték.

Tovább...

97185

Végh Attila dr.

Nekrológ

Társad a végtelen
remény, menedék.
Nem utaztál mással
eddig, soha még.

Tovább...

95245

Nagy Lajos Gábor

Ha még ezt elmondhattam volna...

Oly gyorsan tűnt el az élet mellőlem,
Mint felkavart víztükörben a képmásom.
Talán néhány megsárgult cetlire írt sor
Őrzi majd emlékeim a megkopott asztalon.

Tovább...

9095

Kustra Ferenc

Öregség...

Időtlenül öregedő, rozsdásan átbarázdált arcomat
Lassan színezi közeledő tél finoman szitáló hava...

Tovább...

Vida Gábor

Mi joga a földnek?

Mi joga a földnek életet takarni?
Mi joga az égnek szépet elragadni?
Mi joga a víznek sodorni a könnyet?
Mi joga a tűznek égetni a mennyet?

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ