Versek a halálról

Tóth Marietta

Kulcs

Mindig az bánt, ami elmúlt!
Mindig az fáj, ami kigyúlt!
A jövőnk lenne számunkra a kincs,
de nekünk az kell, ami már nincs.

Tovább...

Márta Bosnyákné Harpauer

Mikor?

Ha utolsó dal elhagyja ajkam,
ha eljő majd az utolsó nyaram,
ha utoljára végzem a lelki számadást,
ha átsírom az utolsó éjszakát.

Tovább...

1124

Schrenk Éva

Temetőkert

A sírokon virágok, koszorúk
hervadásra ítélt seregei,
fenyők hullatják barna tobozuk,
a sétányon zöld tűlevelei.

Tovább...

4054

Budai József Budaijocos

Hol hull le a csillag?

Hol hull le a csillag, mely az égről
fénylő bogárként átszel végtelent?

Tovább...

Ilies Renáta

Ha nem muszáj

Mert mindig ugyanolyan a tél.
Nyűgös, vad fájdalmat vetél.

Tovább...

1619

Nagy Cs.

Fény nélkül...

Sűrű ködfátyol köszönt telet,
Zúzmarára fest képeket.

Tovább...

Nyiraty Gábor

Karácsonyi szívek

Fagyos szél fúj, hideg az utca,
egy ember a kabátja alá bújva,
reszkető kezét felém nyújtja,
a padon ülve, dideregve súgja:
Boldog Karácsonyt! - és majd újra,
Boldog Karácsonyt! - és visszafordulva
megállok a pad előtt, némán,
s látom meggyötört, jegesedő arcát...

Tovább...

Domokos Kázmér

Elmúlás

Testből testként
lélekkel,
találkozhattál ma
földiekkel.

Tovább...

Lója Tamara

Ára

Itt ülök és várok a csodára! -
Talán minden fordul visszájára,
Vagy ha mégsem, folytatásra.

Tovább...

Telek Zoltán

Szomorú Karácsony

Boldognak kéne lennem,
hisz közelednek az ünnepek,
az én szívem mégis a fájdalomtól beteg...

Tovább...

Horváth Terézia

Instrukciók

Amíg él, addig adj.
Különben hülye vagy,
Ha azt hiszed számít
A hullának bármit
A rászánt pillanat,
Amíg él, addig adj.

Tovább...

2349

Stella Nagy Polyák

Egy levél könye

Egy levél könnye, ami egy ágról lehull,
Egyszer mégis eltűnik nyomtalanul!
Ez a könny oly magányos, elhagyatott,
Mégis csendben valamire vágyott!

Tovább...

Tiszai P Imre

E n g e d j

nem ezt ígérted Jeruzsálem forró nyarában,
mikor a siratófal előtt próbáltam megérteni a hosszú szakállak
mormoló imáit, s próbáltam összeszedni morzsáit, mit még őrzök
a gyermek-lélek esti szófogadó összetett ujjacskáiból

Tovább...

1513

Juhász Krisztina

Öngyilkosság

Valami fojtogat,
érzem kezét torkomon,
s lassan fojt,
már a levegő szorul,
elillan a külvilág...

Tovább...

Virginás András

Volt egyszer... egy kijárat

A kaput marta szitává a rozsda,
a színtelen festék róla lekopott,
pántját a vasoxid szálakra bontja,
mostoha végzet már nem kíván mosolyt.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ