Versek a halálról

Keszei István

Kibírhatatlan

A kibírhatatlant így tudtad kibírni.

Pár méterrel tőled, odaát,
akinek arca, fénylő szeme volt,
főbe lőtte magát.

Tovább...

124

Bárdió Viktória

Ellenségek

Vihar közeledik, de nagy vihar,
Csattogtatják kardjaikat,
Azt hiszik, bármit elérnek,
Ha ellenségek maradnak örökre.

Tovább...

K.Jackson

Az utolsó lélegzet

A hősök is voltak gyerekek.

Emlékszem rá, ő is volt gyerek.
Kisfiú, ki minden elevent szeret.
Sólyomszemek, ha segítség kell,
Oroszlánszív nagy becsülettel.

Tovább...

Zelei Zsuzsanna

Az Ében Holló

Egy holló száll az éjben,
Tolla, akár az ében.
Senki sincs már ébren,
Csak a holló száll az éjben.

Tovább...

46

Random Dé

Happy End

Önfeledt a képzelet,
mint csillagok az ég felett,
érdektelen, szép szemek...

Tovább...

Virág Ferenc

Hiába a menekülés

Ott van benn, a sűrű sötétben,
Fekete ködbe van burkolózva,
Keres, de életem nem találja.

Tovább...

21

Jánoska Mátyás

Szajkók

A fakoronákon madarak,
Bokrokban meg tapsifülesek.
Opálkék szajkók rikoltanak:
Emberek nem vetnek keresztet.

Tovább...

Dénes Norbert

Elmúlás

Egyszer eljön a tavasz, ami az utolsó,
Hiszen e világban sajnos, mindenki halandó.
Nem tudod még mikor lesz, és mikor jön el,
A Napnak örülsz addig, amíg az számodra felkel.

Tovább...

11

Steel

A föld-gyermekek

Mintha templom-békébe lépne az ember,
amikor a temető kapujához ér.
Itt a fény hajnalban imára térdepel,
és a hóvirágok arca Istentől fehér.

Tovább...

Máté Lászlóné

A régi ház

A régi házban halottak a falak,
Redőnyei hunyt szemmel sikítanak.
Könnyei úgy folynak a fájó múltnak,
Élet nincs, nincsenek ott napsugarak.

Tovább...

4365

K.Jackson

Istenem, ne hagyd!

Egy szenvedő hősnek

Tehetetlen lógnak karok,
Ez az, amit nem akarok.
Nem is szegülsz már ellen?
Elfelejted, mit kell tenned?

Tovább...

Kohánszky András

Álmodj!

Álmodj, te csendes, álmodj, te szép!
Álmodj egy álmot, mit eltipornak épp!
És ha felriadnál e rossz szóra...
Feküdj hát vissza kényszernyugovóra.

Tovább...

Szabó Edit

Sorsok útja

Sepri a földet ruhának alja,
hófehér fátyol simul a hajra,
földi mennyország életnek része,
karcsú leánynak minden reménye,
fekete öltönyben várja a párja,
fehérség villan inggallérjába,
egymás karjában indulnak útra,
nincsen előttük gondoknak súlya.

Tovább...

1312

Tóth László (lacesz)

Árnyjáték

Vitorlánk fújja jéghideg északi szél,
Kikötünk elfeledett őseink szigetén.
Minden esztendő csak egy újabb felhő,
De ez a kísértethajó mindenkiért eljő.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ