|
Kategóriák
|
Versek a halálról
|  | | |
Egy néma vallomás... Manna vagy te nékem,
Egy égi áldomás,
Érted forrik vérem
Egy néma vallomás...
| | | Hadnagy Alexandra |
| | | |
| | Láttam (Jóslat) Láttam fájdalmát az olyan embernek
Ki mindenkihez jó volt, mindenkit szeretett
Láttam, hogy bántják azok kiket Ő féltett
De Ő mégis szeretett, s mindent értett
| | | Polgár Levente |
| | | |
A cirkusz Tegnap megjött a cirkusz.
A csíkos sátor felállt.
Bohócok és artisták
Tartanak itt ma bált.
| | | Sári Szabolcs |
| | | |
Lázálom Elbújtak a csillagok, vad, sötét az éj
Korbácsának ütései, kergette szerte-szét
A hold is elfogyott, mint szegények kenyere
Ahogy a boldogság éneke a búban elveszett.
| | | Jámbor János |
| | | |
Végzet Hirtelen jön el, s magával ragad,
Van, akinek végzet, másnak csak hang.
Lehet csend, megnyugvás, ha rég várod,
Felemészthet... Élet, ő a párod.
| | | Maxim Róbert |
| | | |
Tiszánál Monolit betonkoporsó
Várja az áradást,
Olyankor az óra is megáll,
A megkent kenyerek
Úsznak a vízen,
Belénk harap a neoncsali...
| | | Kolozsvári Zita |
| | | |
Tanulság Lassan csöpög az esti hó,
Öreg, deres hajként takaró
Izzadt teste a tájra fülledten
Borul.
| | | Andó Gergely |
| | | |
A temető A kinyíló rozsdás kapu hangja
belevágja fülembe a kín keservek
késével a jelet.
Az eltemetett ködös éjszakában
bús hangot hallok:
De valaki nevet?
| | | Laci István |
| | | |
A három világrész - memento -
Nem tudom hova értél.
| | | Horváth Márk |
| | | |
Vérvörös tulipán Zöld réten az őz
elvágja lábát,
nyomokat hagy mindenhol
a vérvörös tulipán.
| | | Caitlin Walsh |
| | | |
Leszámolás Tűzharcba keveredtél,
kilátástalan helyzet,
bármelyik golyó célt téveszthet,
akár téged is meglőhet.
| | | Raczemberger Rita |
| | | |
Reménytelenül... A küzdelmek már hátrahagyva
Az új világ már eltaposva
Hova sodor most az élet?
Hová tartok, jaj de félek!
| | | Kovács Zsófia |
| | | |
Találkozás Lent a gödör mélyén,
Melyet apró golyók ellen ástam,
Hogy roham közben megpihenjek,
Ez a földdel bélelt menedék
Lett leplem és az ágyam.
| | | Rakib |
| | | |
Elhalt a remény... Mit elviseltem fájdalmas napokon,
Ma már kibírom, nem válok puhává!
Gyötörhetsz, bánthatsz, fáradó öröklét,
A "Sors keze" így mutatja öklét.
| | | Madai Katalin |
| | | |
Arszák álma Mindenki alattam, senki sem fölöttem.
Magamra maradtam, semmit sem szerettem
| | | Sz. J. |
| | |
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak
|
Szerző
Vallomás
