Gyászversek

Átyim Lászlóné

Ne hagyj szenvedni Istenem

Ha mindig bántotok
Sokáig élni nem fogok
Segíts rajtam Istenem
Vegyél már el engemet

Tovább...

221

Tóth Zsuzsa

Seb lettél bennem

Seb lettél bennem.
Mint aki néma-hallgatok,
mert bánt a szó is...

Tovább...

Tóth Zsuzsa

Árva gyermek

Pici pólyás voltam,
Mikor elhagytatok engem.
Ott szálltok most is felettem
Magasan a mennyben.

Tovább...

Terényi Anna

Gyilkos

Háború van, az utcán vér folyik,
Minden árnyék mögött ellenség búvik.
Rombadöntött házak, a Föld lángol.
Még arra sincs idő, hogy bárkit is vádolj.

Tovább...

02

Jáger László

Konténer

Szüleimről gyermekeimnek

Mintha cinkelt eleve elrendelés kísértene
sorsunk elpergő pillanataiban
a lehetségesnek oly keskeny mezsgyéi
kígyóznak szabadnak hitt
cselekedeteink közt
hogy csak teljesen ostoba
vagy
kötöttségeitől szabadulva...

Tovább...

33

Egyed Anna

Fekete

Égető fekete
Testem börtönőre
Bőrömet maró
Lelkemet fonnyasztó
Szívemet hasító...

Tovább...

20

Czirják Jolán

Téves diagnózis

Harcolt egy kórral évekig
Mit az orvosok mondtak - hitt nekik
Nem kellett volna bíznia!
Megölte téves diagnózisa

Tovább...

Köves József

Asszony a temetőben

Évtizedek után láttam:
kőkeresztek sorfalában.

Tovább...

Zubornyák Melinda

Ha mélyen magadba nézel

Ha mélyen magadba nézel,
magad sem tudod mit érzel.

Tovább...

Mihácsi Veronika

Nagypapám...

Idős volt ő; egy nagy gyerek...
Sokat megélt; de már elment...

Tovább...

Tóth Anita

Néma csönd

Emlékszem én még minden szép emlékre,
Mikor éjszaka nézek a csillagos égre.
De szó mégsem jön a számra,
És oly hangos a néma csönd.

Tovább...

112

Átyim Lászlóné

Tizennyolc áldozat

Elmentek mind
Hosszú útra,
Ahonnan nem jönnek
Ők vissza soha.

Tovább...

Hajdrik József

Jó Anyánkért hullnak könnyeink

Hiányod ténye valóság mára,
Valahogy minden fázósabb, hideg!
Szemeidben bódult Hold hűlt lángja,
Gyertyacsonk fénye, félénken libben.

Tovább...

11

Galyi Amaria

Apám emléke...

Egy hang, mely nagyon távoli.
Nem hallom már újonnan csengeni.

Tovább...

Horváth Csaba

A fenevad siratója

Finom kis arcodon, heléni, rózsaszín,
De néma fátyolon, mi bíborosra gyúlt
Nevetni néha bár, ma gyász - vörösbe fúlt,
Borong szemem s belől ökölt szorít a kín.

Tovább...

36
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ