Filozófikus versek

Nichi-ya Nikoletta

Januári gondolatok

Csend ölel körbe, mintha aludna a világ,
a fákon zúzmara ül, az ablakomban jégvirág.
A gyermeki szívek sok-sok havat remélnek,
de a fellegek nem hoznak, hiába ígérnek.

Tovább...

5966

Lénárth Mária

Megfelelő pillanat

Mindenre van egy megfelelő pillanat, és hidd el...
mindent elhoz egyszer az idő.

Tovább...

78

Dankó Zsuzsanna

Karma

Te, ki életeken át velem tartasz,
S igazából magadról semmit sem mondasz.
Te, ki hű társam vagy jóban és rosszban,
Részemként hordozlak magamban.

Tovább...

1224

Orsovszki Tibor

Ciklikus tánc

A szunnyadó fák horkolása
Ritmikus, halk és ősi.
Mint az örvös varjak károgása,
Ami e dermedt tájat őrzi.

Tovább...

Ary Mayer

Pár gondolat

Mily furcsa az ember,
Azt hisszük, mindent ismerünk,
Mi legbelül található.
Elmondták professzorok,
Leírták sok-sok oldalon,
Mi mérhető és látható.

Tovább...

Horváth Piroska

Ripacs

Megjátssza szerepét - nagy színpad az élet,
puccos jelmez alatt mímeli a szépet,
irigy-sárga arca barázdái között
dacverejték csillan hamis szeme fölött

Tovább...

Rozványi Dávid

A pozsonyi Szent Márton templom előtt

Dicsőséges múltat idéznek a falak,
egy "majdnem-ország" királyaiét,
kiknek homlokát itt érintette korona.
Hatalmas templom bújik meg a híd alatt,
mint az idő a jelen mögött...

Tovább...

04

Jordáki Gábor

Másvilág

Képek, csalfa, vak remények.
Képek, hol mi se vagyunk szerények.

Tovább...

Steel

Ím lettél...

A világhajnal szült teremtésnek
e földre, fényfáklyának éjidők
asztalára, ember! Nem temetésnek.
De mélyed árnyékvulkán, mely kitört,
seblavinát zúgatsz tettek hegyéről,
botlásaidban felhasadt az alvilág,
ma gondoskodsz Lucifernek az ebédről.

Tovább...

1920

Lelkes Miklós

Hó és álom

Hó és álom gyakorta összeolvad,
mint karácsonykor képzelet s való,
a megértett és a megérthetetlen.
Fény is altat, sötét is altató.

Tovább...

Hegedűs Adriana

Zsongás a fejben

Kínjában szalad
elmére tapad
síráson átszakad
érinti a szívfalat

Tovább...

4595

S. Zsolt

Én-pokol

Ahogyan felfelé szállok,
messze, a mélyből, Tőled,
érzem mindazt a magányt,
mikor visszanézni megállok.

Tovább...

Kovács Dániel

Lehelem a szemetet

Népszerűtlen, derűtlen és erőtlen én,
erőltetett őt tömök tömören, könnyedén.
Értelmetlen sorokat sokasítok síkra,
hallatlan hálával hangzásért írva.

Tovább...

Pásku Erzsébet

Útelágazás

Döntések rengetegében élünk,
bár nem tudjuk, mitől, mégis félünk.

Tovább...

Müller Márta

Az élet színe

Senki és semmi
Csak fekete vagy fehér...

Tovább...

1920
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ