Versek a fájdalomról

 IdőHosszKedvenc

Major Tamás

Könnyek... Fiamért

Szólt a tenger,
Mi van a szemeddel?
Többet ne sírj,
Medrem csak ennyit bír!

Tovább...

340577

Mezei Marianna

hová a lelkek...

hová a lelkek vissza-visszatérnek
s néma sóhajok az égig felérnek
hol megtöri a csend szíved ritmusát
s önmagaddal vívsz késő-lázas tusát...

Tovább...

285345

Major Tamás

Senki

Tépett arcom folyton torzult,
A bámulat hátrafordult.
Lát fátyolban úszó szemmel,
Imára kulcsolt kezekkel.

Tovább...

112250

Della Maria

Visszavonhatatlanul

Gyertyalángon
égett el az álmom,
hamuként szállt el
pilleszárnyon...

Tovább...

107112

Szalóki Sándor

Betiltott fájdalom

Elindult munkába, hírnök jött robogva,
Oroszok elvitték málenki robotra!

Tovább...

105182

Major Tamás

Lelkem étke...

Emlékkincseim kevesebb, mint korom,
Mégis abból élek, lelkem étke az.
Nincs oly magas sziklás orom,
Mit emlékem át nem nyilaz.

Tovább...

101219

M. Laurens

A FEKETE BÁRÁNY

Birkanyáj téblábol a rét füvében,
Juhásza bajszán konyul már a mélabú,
Ott ballag egymagában kint a szélen
A fekete bárány, mint élő vértanú.

Tovább...

100103

Kriston Klári

Szótlanul

Úgy értem véget benned,
mint elfagyott virág a deres avarban,
mint egy elpattant húr a zongorán.

Tovább...

98130

M. Laurens

A VÉGSŐ NYOMOR

Képzelt kenyere héját, álmában a szegény,
cuppogva, kéjesen, fog-nélkül nyáladzva nyalja...

Tovább...

Szalóki Sándor

Hangtalan sikoly

1945. Vén idő elszörnyedve, zokogva baktatott,
A rakpartnak kövére cipőket raktatok.

Tovább...

Jagos István Róbert

Így folynak el

Kezeim közt folynak el
Az idő homokszemei.
- arctalan napok, hónapok -
Mennydörgő dühöm közepette
Töröm, zúzom, harapom,
A megmaradt perceket,
Szemem előtt semmivé váló,
Egykor reményteljes terveket.
Félbe hagyott verseket...

Tovább...

Kamarás Klára

Történelem madártávlatból

Egyszer majd minden seb beforr.
Ha engednénk, talán beforrna...
de őrizzük s körömmel, foggal
tépjük fel újra... mindig újra.

Tovább...

8985

Ilona Zagyi Gáborné

Anyát rajzolt...

Az arca maszatos, szeme könnyes,
de szótlan volt, túlságosan csöndes.
Így, görcsösen összegömbölyödött
a furcsa krétavonalak között;
mint üldözött, sérült, kicsi állat,
ki úgy hitte, ez a rajz varázslat,
hisz ANYÁT rajzolt
valaki neki...

Tovább...

8988

Mezei Marianna

Nagyon fáj... Kereslek...

A temetőkapu
szélesre tárva,
rozsdásan nyikorog,
mintha hívna, várna,
gyerekek jönnek,
gyerekek mennek,
szeretnek, ölelnek,
nem engednek...

Tovább...

Mezei Marianna

Nagyon fáj... álmodtam...

Álmomban sétáltunk,
s fogtad a kezem,
figyeltük a várost,
az autók rohamát,
a kereszteződésben
fékezők hadát,
a lámpák villanását,
néztük a rohanást...

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ