Versek a fájdalomról

 IdőHosszKedvenc

Major Tamás

Könnyek... Fiamért

Szólt a tenger,
Mi van a szemeddel?
Többet ne sírj,
Medrem csak ennyit bír!

Tovább...

351611

Mezei Marianna

hová a lelkek...

hová a lelkek vissza-visszatérnek
s néma sóhajok az égig felérnek
hol megtöri a csend szíved ritmusát
s önmagaddal vívsz késő-lázas tusát...

Tovább...

287351

Major Tamás

Senki

Tépett arcom folyton torzult,
A bámulat hátrafordult.
Lát fátyolban úszó szemmel,
Imára kulcsolt kezekkel.

Tovább...

112250

Della Maria

Visszavonhatatlanul

Gyertyalángon
égett el az álmom,
hamuként szállt el
pilleszárnyon...

Tovább...

109113

Szalóki Sándor

Betiltott fájdalom

Elindult munkába, hírnök jött robogva,
Oroszok elvitték málenki robotra!

Tovább...

105182

Kriston Klári

Szótlanul

Úgy értem véget benned,
mint elfagyott virág a deres avarban,
mint egy elpattant húr a zongorán.

Tovább...

104147

Major Tamás

Lelkem étke...

Emlékkincseim kevesebb, mint korom,
Mégis abból élek, lelkem étke az.
Nincs oly magas sziklás orom,
Mit emlékem át nem nyilaz.

Tovább...

102220

M. Laurens

A FEKETE BÁRÁNY

Birkanyáj téblábol a rét füvében,
Juhásza bajszán konyul már a mélabú,
Ott ballag egymagában kint a szélen
A fekete bárány, mint élő vértanú.

Tovább...

Kriston Klári

Holdbéli csónakos

Csodát loptál koldus szívembe
reszkető csillagmezők alatt.
Holdbéli csónakosként jöttél,
álom lett csupán, ami itt maradt.

Tovább...

M. Laurens

A VÉGSŐ NYOMOR

Képzelt kenyere héját, álmában a szegény,
cuppogva, kéjesen, fog-nélkül nyáladzva nyalja...

Tovább...

Szalóki Sándor

Hangtalan sikoly

1945. Vén idő elszörnyedve, zokogva baktatott,
A rakpartnak kövére cipőket raktatok.

Tovább...

Jagos István Róbert

Így folynak el

Kezeim közt folynak el
Az idő homokszemei.
- arctalan napok, hónapok -
Mennydörgő dühöm közepette
Töröm, zúzom, harapom,
A megmaradt perceket,
Szemem előtt semmivé váló,
Egykor reményteljes terveket.
Félbe hagyott verseket...

Tovább...

Zagyi G. Ilona

Anyát rajzolt...

Az arca maszatos, szeme könnyes,
de szótlan volt, túlságosan csöndes.
Így, görcsösen összegömbölyödött
a furcsa krétavonalak között;
mint üldözött, sérült, kicsi állat,
ki úgy hitte, ez a rajz varázslat,
hisz ANYÁT rajzolt
valaki neki...

Tovább...

9089

Kamarás Klára

Történelem madártávlatból

Egyszer majd minden seb beforr.
Ha engednénk, talán beforrna...
de őrizzük s körömmel, foggal
tépjük fel újra... mindig újra.

Tovább...

8985

Mezei Marianna

Nagyon fáj... álmodtam...

Álmomban sétáltunk,
s fogtad a kezem,
figyeltük a várost,
az autók rohamát,
a kereszteződésben
fékezők hadát,
a lámpák villanását,
néztük a rohanást...

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ