Versek a fájdalomról

Telek Zoltán

Emlékeimben élsz tovább...

Közeleg a nap, mitől szívem nagyon fáj,
Közeleg a nap, a szívem most a múltban jár.
Felidézi sorra a fájó emlékeket,
Feltépve ezzel a behegedt sebeket...

Tovább...

710

Végh István

A munkás

Mint korcs kutya küszöbön szűköl,
Újat-jobbat hiába vár,
Így él nap-nap az igás,
Egyre csak hiába küszköd`.

Tovább...

Somogyvári Anna

Keserű...

Romboló szavak, hosszúra nyúlt viták,
Egymás fejéhez vagdosott, sorozatos hibák.
Mérgező csípések, káros beszólások,
Nyúzott ébredések, sírva kezdett álmok.

Tovább...

Dávid Fruzsina

Depresszió

Boldog, vidám ember
Voltál anno, egyszer.
Már nincs az öröm veled,
Nyaldosod lelki sebed.

Tovább...

Németh Miklós

Karszalagon túl

Kinek mit jelent eme karszalag?
Az éj sötétjében hallgatag.

Tovább...

Németh László

Ha fáj

Hiteltelen hangoddal kavarog benned az a másik,
Ki hihetetlen érzéseket pakol a szívedre,
Hogy megjavuljon a mindennapjaidban más is,
Mint az intim, közhelyekkel váró Szentendre.

Tovább...

58

Palercsík László

Őrizd a titkom!

Olyan ez, mint egy álom,
valahol mindig várom,
hogy beteljesül egyszer
a jóslat, mire vágyom.

Tovább...

Bodnár Kriszta

A sötét utas

Visszajár egy régi barát,
Éjszakánként érkezik.
Megvárja a magányt,
Lecsap, ha a lelkem vérzik.

Tovább...

914

Hudák Dániel

Merengés

Köd van, az orromig se látok,
köröttem a mező, s elhalnak a virágok.
Fájdalmam nő, nem tudom, mit tegyek.
Világok omlanak össze, amerre járok, amerre megyek.
Leomlott várak, összedőlt álmok,
Mit tehet, kit apja bántott?!

Tovább...

36

Veres Roland

A Szörnyeteg

Amikor összesúgtak, gyaláztak, csak vártam.
Amikor szemtől szemben aláztak, csak vártam.
Amikor két kézzel húsomba téptek,
Amikor az álmok hirtelen véget értek,
Csak vártam.

Tovább...

Domonkos Jolán

Alámerülök magamba

Alámerülök magamba,
megnézem, hogy ki vagyok,
a kuszaság romjai közt
nőnek-e már virágok.

Tovább...

Batrin Attila-Krisztián

Zavar

Tavaszi eső,
Nyári zivatar,
Nekem te voltál az első.
De semmi dolog sem zavar.

Tovább...

Varga Patrícia Napsugár

Szökött fantázia

Röptében elkapni fantáziám nehezebb,
Mint kitárulkozása előtt szárnyát szegni.
Szárnyamon csurranó harmatcsepp
Fájdalmasan mar, és segít szétesni.

Tovább...

Napfelkelte

Hiú ábránd

Amikor már minden elmúlt,
A nap szomorúan elbújt.
Semmi sem volt úgy, mint régen,
Csak a csillagok az égen.

Tovább...

Kevelin Kiss

Várlak

Mennyi még a szenvedés,
A fájdalom, a sóhaj,
A lehetetlen sors,
Fájdalmas bánat,
Szegénység, betegség,
Tehetetlen az emberiség.

Tovább...

2421
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ