|  | |
|
Hadúr Kastélyom álmom
hegyén áll,
tavam a láz;
izzadt arcok harmata.
|
| | Léber Mariann |
|
| |
|
|
|
Merülés Csontszavak vágnak utat a holdig
az éjszaka talpa felhasadt vérzik
törött álmokba burkolózik
az üszkös táj
- nemcsak nekem fáj -
sarokban térdepel a hideg
félkarú árnyék húzza a csendet
szakálla nő a félelemnek ...
|
| | Péter Éva Erika |
|
| |
|
Nincs remény Reménytelen élet
Mit kezdjek én veled
Minek is az élet
Oly reménytelen minden
|
| | Átyim Lászlóné |
|
| |
|
Odüsszeusz Szemem sokszor az égre emelem,
Hosszú utamon.
Vágyakozva, álmodozva kutatom,
Keresem a csillagom.
|
| | Landi Krisztián |
|
| |
|
Vérzik szívem a semmiért Egy sziklaperem szélén állok,
Egy virágos mezőről álmodok,
Éjszakába nyúló nappalokon át
Egy szerető kéz után nyúlok.
|
| | Pápai Barbara |
|
| |
|
Sötét A Holdat elrabolhatod
S a csillagokat az égről
Valami mégis megmarad
Mi elválaszt a sötétségtől...
|
| | Mátyus Árpád |
|
| |
|
Széttört álmok Ősidőkről árulkodnak,
kéklő bércek ormain
omladozó várpalota,
rogyadozó falai.
|
| | Bratan Erzsi |
|
| |
|
Álmomban Álmomban minden jó volt,
Ott senki sem bántott.
Csodálatosan éltem az életem,
Semmi rossz nem történt velem.
|
| | Átyim Emese |
|
| |
|
Mondóka az igazság ellen Farkasfoggal citerázni
A halottra fittyet hányni
Öröm nélkül énekelni
Bánat nélkül sírba menni
Ölelni és nem szeretni
Szajhának puha ágyat vetni
Szerelmünknek mérget venni
Kis gyermeket jól megfedni...
|
| | Korponai István |
|
| |
|
Régi-új érzés Méreg járta át testemet,
Vele együtt a lelkemet.
Édes nedűt csepegtetett,
Világával elvarázsolt.
|
| | Obertik József |
|
| |
|
Csalódottság Szíved körül falt emeltél.
Sűrű köd, fagyos táj, megjött a tél.
Remegő kezekkel közelebb engedtél,
Csakhogy a könnyek világába temessél.
|
| | Szabó Edit Kinga |
|
| |
|
Ez fáj Még kérdezed,
hogy mi a baj?
|
| | Fazekas Éva |
|
| |
|
Bocsáss meg Pacsirta Ólomlábakon járnak a percek, órákká híznak lassan
Döbbent bénultságom mosolyodhoz láncol
Térdre zuhant hitem egy kérdést mormol halkan
Miért az álarc, melyben még boldognak látszol?
|
| | Dévényi Valter |
|
| |
|
Akarat Úgy fáj a szívem, hogy mindjárt megszakad,
Akár az égből az eső, testemből úgy kiszakad.
Ezt a fájdalmat, mely régóta rám tapad,
Te okoztad, a te sok sértő szavad!
|
| | Szarka Krisztina |
|
| |
|
A szegények kincse (Fejtsd meg az üzenetem a káoszban) Bármennyire szakítanák száz felé a lelket
is, a vérző szívű főnix hangja terjed, csak terjed.
Fájjon csak a vágyakozás utáni mély álom,
az élet gyenge pillérén, még mindig ott kell állnom!
|
| | Hornya Attila |
|
| |
Szerző
Halál
Kövess minket
