Versek az emlékezésről

 IdőHosszKedvenc

Pődör György

Visszatérés az üres szülői házba

Kopott kredenc, üres szenesvödör:
a feledés rozsdaként szöszmötöl.
Lyukas lavór csupán az emlékezés,
megkezdett kenyérben felejtett kés.

Tovább...

290383

Hegyi László

Anyám gyakran sírt

Anyám gyakran sírt - szinte mindenért,
ha koldust, csonkát vagy vakot látott,
szívébe sokak fájdalma befért,
szerette ezt a kerek világot.

Tovább...

188191

Végh Attila dr.

"Jó volna szépen..."

"Jó volna szépen kezedre hajolni,
S lehúnyt szemmel tünődni csendesen,
Minden hogy elmúlt: a sok, kopott holmi,
Ócska emlékek......" fásult... "életem....."

Tovább...

Széles Kinga

Későn...

Félúton sóhajtva
Megállt a mozdulat.

Tovább...

155232

Végh Attila dr.

Az utolsó razglednica

Szennyes a víz is. Már sose fürdünk napsugarában.
Újra megéltük vérzivatar bús, ördögi táncát.

Tovább...

141285

Végh Attila dr.

Fényt teremt

Szenvedés után a hűs szitál,
mennyi még, esélye szalmaszál,
életunt fonálra rátekint,
régi kép, de holnap új megint.

Tovább...

134267

Végh Attila dr.

Nem találok szavakat...

"Nem találok szavakat magamra,"
önnön létezésemet tagadva
kivárom, hogy miként múlok el,
mint némaságra ítélt, égi jel.

Tovább...

133288

Szalóki Sándor

Csak emlékképek

Repedezik, hullik a vakolat,
Falak tövében halmokban a múlt,
Riadtan beszívjuk a dohos szagokat,
Mulandóság jelei, mindenkit lesújt.

Tovább...

128193

Pődör György

Néhaságaim

Néha
úgy látom, hogy gyorsak felettem a felhők,
pedig még nem is voltam igazán felnőtt.
Máskor pohárként borul rám a kék égbolt,
s végigfolyik minden, ami velem rég volt.

Tovább...

124161

Végh Attila dr.

Mi zárja könyvemet

Holnapok markában pereg tekinteted,
emlékezni Rád már alig vagyok képes.
Álmaim rejtekén sem fogom már kezed,
összetört foncsorrá olvadt tükörképed.

Tovább...

Pődör György

Az elhagyott ház udvara

Szakadt láncon már nincs lakat.
Színüket felejtett falak.
Fénynek a házszám ismerős,
s a tetőn a moha is redős.

Tovább...

123174

Szalóki Sándor

Régmúlt Elmúlt

Vályogból épített nádfedeles tanya,
Agyaggal tapasztva fehér, meszelt fala.
Ablakba muskátli, a tornácon lóca,
Nincs már citeraszó, nem szól már a nóta.

Tovább...

121170

Végh Attila dr.

"Sötét szín izzik..."

"Sötét szín izzik, vékony vonal indul,
Az ébredő kert formát bontogat,
Az ében tömbökből merengve mintáz
A halk fény rózsaujja lombokat..."...

Tovább...

119225

Pődör György

Felejtés

A múlt füvén már hó ropog,
a nyár csak megszáradt virág.
A tétovázó lábnyomok
egyre lassúbb időcsigák.

Tovább...

117193

Pődör György

Kő kövön

Ahol sasok fészkelnek, és kő kövön,
a perc ott csak tünékeny lepkeszárny.
Ammoniták vázán írt időkörön
életünk csupán múló, röpke árny.

Tovább...

117148
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ