Versek a csókról

Szűrés címke szerint: Első csók| Utolsó csók

Kristófné Vidók Margit

Ami megmaradt

"Mindent akartunk s nem maradt"
álmunk örökre szétszakadt,
hittünk csókok erejében,
a boldogságkeresésben.

Tovább...

Szabóné Dénes Katalin

A Csók...

Tán még nem ismered,
Tán már nem kedveled...

Tovább...

25

Hangyási Mihály

Esős-csókos

Esőillat, szívverés,
éji szélben repkedés...

Tovább...

Foray Nándor

Egyoldalúság

Beszélgessünk ma Brechtről - szólt a lány.
Én másról beszélnék - gondoltam.

Tovább...

Skultéti Balázs

Túl messze

Oly közel vagy, s mégis oly távol,
Terólad álmodozom, legyek bárhol,
Szerelmes vagyok, de nem mutathatom,
Csak téged, szerető tekinteted vágyom.

Tovább...

János Cserháti

A szüfrazsett és a béka

Elsuhant a fasorban
Ő, a szüfrazsett.
Békát talált a porban,
amit visszatett.

Tovább...

87

Timkó Antal

A szemedet

A szemedet, csak a szemedet,
Titkos világát úgy szeretem,
Mikor velem vagy, ajkammal bezárom,
Rabul ejtem az ékszeres világot.

Tovább...

Kovács Tamás (Samatka)

A Nő csókja

A Nő csókja lágy, mint a tavaszi szellő, mint ahogyan simogatja a fák lombjait,
És forró, mint a nyári nap égető melege,
S beleremegsz, mint a hűvös szellőbe, mely beléd kapaszkodik az ősz derekán.

Tovább...

59

Brunszkó Pál

Csók

Lehunyt szem,
vagy nyitott, mely
diszkréten félre-
néz,
remeg a vágy
a vérdús ajkak
peremén,
a perc megáll...

Tovább...

51

Géczi Lajos

Csók

Szent kincs, értékesebb a drágakőnél,
Mi finom, zamatos.

Tovább...

1210

Natalie Danaisz

Virág

S mert a csók a lélek kibomló virága,
fénykönnyű szirmokat rajzolok a szádra.

Tovább...

1415

Molnár Gábor (danizsofi)

Jó reggelt!

Lassan pitymallik,
a reggel már belenéz
a kelő napba.

Tovább...

Lakatos Zsigmond

Vízköpő

Kőfaragók remekeltek, miután a templomokhoz vízköpőt rendeltek,
Kérés szerint lett légyen karaktere... robusztus és rettentő szomorkás tekintettel.

Tovább...

25

Kerekes József

Kedvenc szavaim

Megfakulva kell realizálnom, hogy a mai is csak egy indokolatlan nap.
Nincs affinitásom a szerelemre, s kezem nem egy mocskos-jó borsodira csap,
Inkább megint a szánalommá avanzsált életem aprócska szívére.
Mert ma is Réája gondolok, s hogy ereimben már képtelen csordogálni az ő vére.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ