Versek a csalódásról

 IdőHosszKedvenc

Széles Kinga

Rongyosan...

Hasadozó hajnalokat
Sóhajokkal fércelek,
Megtépázott éjjelekből
Feslenek a reggelek.

Tovább...

480823

Kormányos Sándor

Nem tudom már...

Sóhajt az alkony, ónos szürkeségben,
ma este ködbe rejtőzik a táj,
fák árnya dereng sűrű néma csöndben,
rezdülő titkot sző a félhomály.

Tovább...

11966

Kamarás Klára

Sikert akarsz?

Festesz vagy írsz, magadat építed,
mit másoknak adsz, az is mind tied.
Többet ne várj, ha megáldott az ég
tehetséggel! - az többre nem elég.

Tovább...

108110

Szalóki Sándor

Reménytelenül

nagyon szomorú lettem
emlékszem mondták kevés jót tettem
mégse értem én mi a bűnöm
látod a szavakat fűzöm
elmondom amit érzek
szenvedek és vérzek
sóhajtozva imádkozok
zsibbadok botladozok...

Tovább...

104152

Széles Kinga

Marasztaló...

Ne mutassál gonosz képet,
Mi mögé a szíved rejted.
Szép vagy nekem, ne búsuljál,
Éjfekete tollú madár.

Tovább...

102165

Pocsai Piroska

Miért?

Másképp is lehetne - büntetés vagy átok?
Talán válaszolnak majd évmilliárdok.

Tovább...

96198

Széles Kinga

Fénylőn...

Szelíd szemű, szép szerelem,
Ne szomorkodj, gyere velem.
Könnyeinknek búcsút intve,
Szálljunk fel a végtelenbe.

Tovább...

92149

Jagos István Róbert

Így folynak el

Kezeim közt folynak el
Az idő homokszemei.
- arctalan napok, hónapok -
Mennydörgő dühöm közepette
Töröm, zúzom, harapom,
A megmaradt perceket,
Szemem előtt semmivé váló,
Egykor reményteljes terveket.
Félbe hagyott verseket...

Tovább...

Bera Irén

A remény rabja

Nyomor időz,
béklyóidat rakja.

Tovább...

8992

Varsás Frigyes

Bűn-bocsánat

Emberek vagyunk sok hibával,
Időnként botlunk vagy tévedünk,
Nem törődünk a más bajával,
A más igazában kétkedünk.

Tovább...

8897

Rozsnyói Ferenc

Jégbe vésett szív

Aranykalitkában élek szolgaságban
Ámor-falatokkal magam felhizlalom.
Szerelmednek vagyok édes cukorkája,
mint jégbe vésett szív a perzselő napon.

Tovább...

87101

Pócsa Józsefné

A költő nem beszél, csak ír

A költő nem beszél, csak ír,
Szemében bánat és csak sír.
Betűkbe önti mély bánatát,
Szó nem hagyja el ajakát.

Tovább...

85131

Vida Gábor

Elfogyok

Kihez bizalommal fordultam,
Elfordította fejét.
Fájt, de még csak fel sem mordultam,
Már nem láthattam szemét.

Tovább...

M. Laurens

NACCSÁD

Már látom, hogy Naccsád miként visel koronát.
Mert nyakamba akasztotta ezt a rozsdás boronát,
hogy boronálnám végleg el magam e földről,
írmagom se maradjon, s ne lásson meg föntről.

Tovább...

8493

Nyakó Zita

Hazug ígéret

Álmodtunk egy tájról
ketten, csak mi ketten.
Gyújtottunk egy gyertyát
a sötétben csendben.
Ez a láng volt minden.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ