Versek a Carpe diem életérzésről

Barnaby

Pygmalion

Mért ne szidnám? Asszonyi nép behálóz
csalfaságnak bűvöletében. Ármány -
legnagyobb kincs: fegyver a férfi ellen.
"Nagyszerü" jellem!

Tovább...

2218

Popovics Dániel Gábor

Október végi rímcsokor a sárguló levelek hadáról

Sárga levelek:
árva gyerekek.
Szállnak az égen.
Ágnak a széle
cirógatja át.

Tovább...

Marković Radmila

A boldogság

Titokzatos, igaz boldogság
ész és szív közös dalára száll,
hegedű és csalogány egy pár,
hárfa hangja hullámzik a légen át,
szerelmi táncát járja a zongora.

Tovább...

53104

Csikány Viktória

Szakadt póráz

Szakadt póráz lóg a nyakamon,
a szél lobogtatja - hagyom.
Rángatja a gyűrt szoknyát,
az éjben egy hang megváltásért kiált.

Tovább...

Tisza Timi

Bor

Orrom szívja a sűrű félhomályt,
Szemem csípi a füst.
Vágyom s úgy várom a vörös nedűt,
Égetlek majd, ha üt.

Tovább...

1422

Pásku Erzsébet

Libikóka

Pörög már a fodros szoknya,
most fent - most lent.

Tovább...

3541

Cri Amer

Hajnali álom

A hajnal még csak gyenge gyertyaláng,
mely vakon bolyong a tereken,
az álmos éjszaka lustán hever,
nyújtózik buján és meztelen.

Tovább...

2524

Tordai Mihályné

Úgy érzem

Mikor zöldell a fű,
az égen ragyog a nap.
Lágy szellő simogatja arcomat,
Tudod, ilyenkor úgy érzem,
gyönyörű a világ...
Oly boldog vagyok!

Tovább...

1417

Fricz Ádám

Ének keveredése

Világokat írok, pedig dobozban élek,
ettől az elmém meg elborult, néha már félek.
Remélem, az önpusztítóknak is van menny a halál után,
maszkos emberek között már mindenki utál.
Közben lehet, hogy őrült vagyok, de boldog,
hisz belsőm ragyog, mert szívem százszor nagyobb,
és százszor többet dobog, mint ahogy a szemétség zászlaja lobog.

Tovább...

Gál János

Őszünnepi telihold

Alkonyhűs felleg csordul,
Holdtányérról csillag hull.

Tovább...

1929

Schrenk Éva

Ragadd meg a pillanatot!

Amint az évek tovaszállnak,
egyre jobban örülünk a mának.

Tovább...

4551

Kovács Patrik

Verset írni lehetetlen

Verset írni lehetetlen,
Nem tudott még senki sem...

Tovább...

Cri Amer

Esteledik

Az alkonyt hívtam, s ím, leszállt,
az ég azúr és lángpiros,
mesél a néma pillanat,
mi az, mi volt, és mi a most.

Tovább...

Margaret Meadows

Hajnal

Sovány könnycsepp vonszolva amőba testét,
Legördült anyja keblén.
Útján barázdát hagyott, melyet az idő
Ösvénnyé faragott.
Eme ösvényt belepte a zuzmó, de lélegezni
az sem bírt a lehelet titán fátylától.
Így jött a moha. S látszólag az ösvény megszűnt.

Tovább...

Ötvösné Németh Edit

Nyárutó

Élvezd a nyarat,
amíg lehet,
mert ősz lesz,
s búcsút int neked.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ