Versek a búcsúzásról

 IdőHosszKedvenc

Pődör György

Az utolsó láncszem

Dermeszt lelkemben még a kihűlt helyed,
érted a mennyet kell újra nyitnom,
ahol szíved helyén versed lükteted
egy tavaszi könnyharmatos szirmon.

Tovább...

133131

Végh Attila dr.

Sírfelirat

Tegnap még vitorlák dagadtak,
ma már csak félárboc vagyok.

Tovább...

117273

M. Laurens

S NEKED IS...

Mindenkinek szüksége van
egy őszinte, segítő kézre,
s hogy valaki azt súgja neki,
hogy megérti: és megérte.

Tovább...

117111

Major Tamás

Magamhoz írok... néktek

Könnyem, könnyem, érzelemeső,
Potyognak homályt, vigaszt leső
Szememet bús tükörré tevő
Fátyol, a lélekbe öltöző.

Tovább...

114125

Kamarás Klára

Egy pillanat

A még remélt, várt holnapok
rohanva süllyednek a múltba,
egymásba folynak nappalok
és éjszakák. Ne várjunk újra,
mert minden új már régen régi,
mire az emberész feléri,
s megállítani nem lehet
az így lepergő életet.

Tovább...

112101

Varsás Frigyes

Búcsú

Nem vádolok senkit, de fáj a rettenet,
Elorozták tőlem egyik szerelmemet.
Maga volt az élet, lelkem sajog belé,
Szívem egy darabja lett az enyészeté.

Tovább...

Kamarás Klára

Felhőket hajt a szél

Úton, útfélen ott a lábnyomom,
a verseimet pedig rád hagyom!

Tovább...

10195

Kamarás Klára

Búcsú e-mail-ben

Nem ismerlek,
és nem tudom, milyen
barát vagy. Talán idegen
számodra minden gondolat,
de készen állsz, hogy befogadd,
ha néhány percre még figyelmedet
magamra tudom vonni,
mint képeslap, vagy furcsa régi holmi...

Tovább...

100115

Ádám Istvánné

Utolsó könnycsepp

Rég volt, hogy sós könnyeim
záporában ültem.
Rég volt, hogy zaklatott
szívem megpihent.

Tovább...

M. Laurens

OLY JÓ...

Lassulva dobog a rég megfáradt szív: csendben.
Oly jó most ülni a nyugvó nappal szemben,
eget lesve, hallgatni a suttogó fákat,
és hegyeket nézve, sóhajtani párat.

Tovább...

97104

Kamarás Klára

Néha

Néha... mintha még most is élne,
mesélne csípős vicceket,
rágondolok, s nem tudja senki,
mi késztet rá, hogy nevetek.

Tovább...

Zagyi G. Ilona

Repülj még...

Apró magból fakadt.
Nőtt, táplált ágakat.
Ékes lombkoronát
viselt az ég alatt,
s az évgyűrű korát.

Tovább...

Nagy Lajos Gábor

Ha még ezt elmondhattam volna...

Oly gyorsan tűnt el az élet mellőlem,
Mint felkavart víztükörben a képmásom.
Talán néhány megsárgult cetlire írt sor
Őrzi majd emlékeim a megkopott asztalon.

Tovább...

9095

Kamarás Klára

Ennyi...

Visznek már visznek már
rózsaszín csipkében
nagyanyám horgolta
édesanyám varrta

Tovább...

89103

Grigo Zoltán

A párjukat vesztett emberek dala

Valameddig még elleszek nélküled,
megbújok majd, mint erdőben az avar,
de a szívemben ez a vad rémület
csak akkor múlik, ha a föld betakar.

Tovább...

8979
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ