Az elmúlt egy hét új versei

Gódor Zoltán Miklós

Oratórium

Mint földből égnek hajított gyökér,
mit szárnyakká nemzett az ég...
s az ott nem siratóhelyem,
hanem bölcsőm, miben vagyok ded!

Tovább...

Varga István

Álmodott szabadság

A por nem hagy nyomot az úton,
lópaták dobogása a mélybe dübörög,
hőseinkre, nagy elődeinkre emlékezzünk
így, valahogy márciusban, mikor eső csöpög.

Tovább...

Ullrich Miklós

Ez tesz emberré minket

Süt a nap, és felmelegít a fénye,
fotoszintetizálok, így kapok erőre,
mintha hidegvérű hüllő lennék, ki rászorul,
de nekem csak a lelkem, mi ettől felvidul,
viszont ez ösztönöz nagyon sok mindenre,
szerelemre, halálra és hosszan tartó türelemre,
de az élet az rövid, kell is ösztönzése,
így tán nem oly sok az idő vesztegetése.

Tovább...

Egri Erzsébet

Zengő-hegy legendája

Mecsek hegynek magas csúcsa
lenéz a mi kis falunkra...
Zengő nevet miért kapta?
Halld hát meg a történetet.

Tovább...

Friewald Gyula

A Kapituláció Fényei

Hé!... totojázó derék polgár!

Megkérgesedett, hunyorgó elméd peremén
támolygó tudatod lidércfénye imbolyog,
az ősök történelmi - mitológiai
panoptikumainak zombi ereklyéin.

Tovább...

Chmela Szandra

Haldokló szív

Fekete az égbolt, nincsenek fent csillagok,
Nincsen fent semmi, ami most épp ragyog.
Talán nem is égbolt, s talán nem is fekete,
Nem tudom, hol vagyok, nem látok semerre.
Nagyon nagy a csönd, hallom verését szívemnek,
Dallamai messze szállnak, a távolban pihennek.

Tovább...

Zöld Attila

Fehér zaj virtuális térben

Földbe döngölt törmelékként
elterülve simulok szorosan az
alattam szunnyadó földi léthez,
összességében ezt jónak ítéled,
mert saját testtel védhetem a
csupasz meztelenséget, de ez egy
merev tévedés, mivel azon dolgozom,
miként törhetem porrá üvegplafonom.

Tovább...

Berta Csaba

Csak még egyszer hallanám

Ó, hogy tud fájni ez a némaság.
Hiányzik gondos tetteinek apró zaja.
A hajnali csoszogás.
Vagy ahogy siklik a fésűn át ezüst haja.

Tovább...

Marković Radmila

Szeretsz-e engem?

Ülök a parki padon,
előttem pár méterre
kis falum patakja,
mint a kígyó tekereg,
pár méter, és meggondolja magát,
más irányba halad tovább, talán
nem találja, nem leli, de kitartóan keresi
a helyét a Nap alatt, nem csobog...

Tovább...

Tóth Tamás (hun)

Úton-útfélen

Kis ajtaja nyitva várta,
úton újra nagyvilágba,
zötyögjön a mellkasába,
családját így gyors bezárta.

Tovább...

Uhljár Anna

Attilának

Szavak szólama, versek rendje
Átlép téren és időn.
Talpad tapodja a múlt hantjait,
Összekötve jelent és jövőt.

Tovább...

Jankai Csaba

Újra álmodom

Emlékek sírjánál borzasztó oszlop áll,
Fekete márványból a magány faragta,
A gazos sírhanton elhervadt virág,
Rothadó remények nyugszanak alatta.

Tovább...

Molnár Ákos (AzazelTear)

Jóság

Láthatod,
az évszakok is változnak,
akárcsak te magad.
Játszhatod a múltat,
de végül magad
tapasztalhatod, a lelked érte az ár.

Tovább...

Pellei

A csend szárnyain

Nyáresti magányban
ülök a szobámban.
Nyugalmát öleli köröttem
megvénült fotelem.

Tovább...

Ikotity Gabriella

Versike

Lélek vagyok csupán, illanó-szökkenő fényecske.
Pongyolám tart már csak össze, s barátaim hű szava, de létem Igaz.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ