|  | |
|
Édes gondok Hogyha a nap cukor volna,
Olvadna a cukortorta.
Karamella karaván,
Jönne sorba szamarán.
|
| | Mátrai Stella |
|
|  |
|
|
 |
Hasonlat Lepke száll a virágra,
Mint gyermek jő világra.
Pille száll a rózsára.
|
| | Magyar Éva |
|
|  |
|
Hadúr Kastélyom álmom
hegyén áll,
tavam a láz;
izzadt arcok harmata.
|
| | Léber Mariann |
|
|  |
|
Országút, nem enged A forgalmas országút szélén álltam
Hogy egyszer átjuthassak, vártam-vártam.
|
| | Sári Szabolcs |
|
|  |
|
Átkozott szeretőm Fekszem az ágyon, sírva-rettegve,
Mintha szívemen bárki sebet ejthetne
Félek, mert elmentél, nem vagy már itt,
Testemre leplet csak a magány terít...
|
| | Moldoványi Tímea |
|
|  |
|
Már mindegy! Már mindegy,
merre vagy.
|
| | Straszburger Katalin |
|
|  |
|
Százezer fényév Éjben ring az ezüst hold,
az égen útra kélt.
Udvara most is elvarázsol,
süvít a rohanó szél.
|
| | Permay Zsuzsa |
|
|  |
|
Homokóra Folynak a percek, úsznak a napok,
s lábam alól, mint a futóhomok,
csúsznak ki elillanó pillanatok.
|
| | Kiss Réka |
|
|  |
|
Betegség ellen Bágyadtan ülök, még fáj,
lobban bennem, ég a láz,
fojt, szivárog, izzad át,
ó most, most a hideg ráz.
|
| | Szabadi Lívia |
|
|  |
|
Az utolsó bölény Csend van a prérin: egyedül vagyok,
Kivesztek mellőlem,
Az igazán Nagyok.
|
| | Kőrösi László |
|
|  |
|
Ősz Sárgult falevelek közt hintázik egy ág.
Lágy szellő simogatja karcsú derekát.
|
| | Tasnádi Györgyi |
|
|  |
|
A pokol A végzet könnyei...
Óvhatatlan kisgyerek küzd életéért...
De a szomorúság megemészt.
Mert az csak sötétség.
|
| | Al Wassily Iman |
|
|  |
|
Habár Eddig mindegy voltam,
Te pedig a miért,
Cserélném a bármit
Biztos valakiért. ...
|
| | Balázs Dániel Kapitány |
|
|  |
|
Kedves Többet akaró! (Válaszul egy rossz célba lőtt ajánlatra) Ha azt mondtad volna, hogy én vagyok a lány,
Akit szíved magának kíván,
Ha arra kértél volna, hogy legyek a szerelmed,
Mert bennem a nagy őt meglelted,
Én könnyen mondtam volna nemet.
|
| | Nagy Ágota-Gabriella |
|
|  |
|
Merülés Csontszavak vágnak utat a holdig
az éjszaka talpa felhasadt vérzik
törött álmokba burkolózik
az üszkös táj
- nemcsak nekem fáj -
sarokban térdepel a hideg
félkarú árnyék húzza a csendet
szakálla nő a félelemnek ...
|
| | Péter Éva Erika |
|
|  |