Elmélkedés az életről

M. Laurens

MI EMBEREK

Nem létem a rombolás
sem harag vagy gyűlölet
hisz mindenkit szeretni
s alkotni teremtett Isten
életünk nemcsak fülszöveg

Tovább...

Kustra Ferenc

Ez az élet?

Én még csak huszonkét éves vagyok,
De már apát és társat gyászolok.
Rövid életemben a torz mosoly özvegye lettem,
Gyötrő, lélekölő emlékeket nem feledhetem...

Tovább...

Kustra Ferenc

Arcra fagyott tél

Elmúlás pihen,
Enyészet is lassan fagy...
Szellők, hópihék.
A hópihe lassan száll,
Szívem ütése eláll.

Tovább...

M. Laurens

MONDD!

Mondod:
A remény hal meg utoljára.
De az enyém
rég felakasztotta magát
az első fára.

Tovább...

Mikula István

Üzenetrögzítő

Ma még élek, de lehet, hogy
Holnap búcsú nélkül
Meghalok.

Tovább...

3029

M. Laurens

S NEKED IS...

Mindenkinek szüksége van
egy őszinte, segítő kézre,
s hogy valaki azt súgja neki,
hogy megérti: és megérte.

Tovább...

Cri Amer

Hatvan év után

Már csak fáradt közönnyel élvezem
a csöndet és az őszesti derűt,
talán egy hangya jobban érdekel,
mint a tv, hol ember embert üt,
és kiknél bizonnyal szelídebb
egy fénylő szemű, szelíd kis eb.

Tovább...

Kustra Ferenc

Gyász...

Halottak napja.
Meghalt a biztos remény.
Temető. Mécses.
*
Míg sírhant nedves,
Gyászidő is szükséges.

Tovább...

M. Laurens

CSIGAHÁZ

Hullik a vakolat,
pikkelyekben pattog a máz,
szemeket-füleket bezárva
vagyunk semmiben a váz,
hol az Én minket is kizár:
akárcsak egy csigaház.

Tovább...

Kustra Ferenc

Emlékezés... nyár végén

Lehetőségek
Kiugrottak kezemből.
Ideért ősz is!
Naiv kislány egyedül.

Tovább...

Kustra Ferenc

Időjárás a krimi partizánoknál... 1

Időváltozás.
Jött sötét esőfelhő.
Fagy enyhülése.
*
Az erdőtűztől
Megolvad hó a földön.

Tovább...

Kustra Ferenc

Élem az életem... 1

Élem az életem az élet tengerén...
A kicsi és nagy hullámok habos hegyén...

Tovább...

Kustra Ferenc

Élem az életem... 2

Zakatol a vonatom, immár jól megkopott, törött síneken,
Valaha elindult élettel... tarolni végzetet végeken.

Tovább...

Kustra Ferenc

Élem az életem... 3

Zarándoklelkem eredendően velem együtt útra kélt,
Stikában, bőszen reménykedett, velem együtt jobbat remélt.
Lépteim a színpad deszkáján lépre csalták az éveket,
Jöttek is egymás után, így ők adták össze az életet.

Tovább...

M. Laurens

A SORS KEREKEI

A nap korongja odafenn jócskán elhagyta már a delet,
Lefelé baktat már a Szent Hargitán: éppen az út felett.
Nagyapám és én, mély, székelyes csendben ülünk a szekéren,
Alattunk négy kortalan, vén kerék forog: forog serényen.
Fogyasztják az utat, mindegyik csak a saját dolgát végzi,
Az ember is csupán egy kerék: olykor maga is úgy érzi.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ