Ady

Jánoska Mátyás

Adyhoz intézett soraim

Nem volt Nihilség keserű, hosszú utad,
Kerested a jót, a Nagyot, az Úristent.
Földi pályafutásod megmutatta népünknek,
Milyen is az igazi, őszinte költészet,
A hatalmas és erős isteni szeretet.

Tovább...

Szuhanics Albert

Ady búcsúja

Vértelen ajkaim nem dalolnak többé,
jövendő verseim elfoszlanak, köddé.
Fekete kalapom nem árnyalja arcom,
lejárt szabott időm, abbahagyom a harcom.

Tovább...

1728

Plank Lívia Gyöngyi

A szürkék hegedűse

"Én nem leszek a szürkék hegedőse" -
mondtad hajdanán,
de életed hajnalán
mások tán téged is szürkének láttak,
tán nem hitték, hogy az leszel, ki lettél
és téged is csak szabványnak találtak...
s te mégis költővé cseperedtél.

Tovább...

Csibra Orsolya

Ady Endre

Ifjú, fehér arcú szüzek,
kikért rajongtam lázadó ifjúként!
Vad lázban még ma is égek,
vad lázban még ma is égek.

Tovább...

K. B.

A mai Ady

Véres országban véres hazugságok,
Micsoda válságok,
Óh, micsoda válságok!

Tovább...

Laczkó Gergely

ADY sír

Ady sír, hiszen
szomorú dolgot látott,
két ember sorsa
(akkor) külön válott.

Tovább...

Kis-Takács Erzsébet

Ady... 100

Egy személyben költő, népbarát,
Verseidben reformátor, mi voltál még?
Voltál szerelmes, boldogtalan, boldog,
Magyar, s beteg, de lélekben hű a jóhoz.

Tovább...

Léber Mariann

Ady-tangó

Húzd, játszd a dalom,
Te fényességes;
Te alvilági úr.
Az éjszakát e ritmus
rémíti át,
és mi táncolunk
a lelkünkből hullt havon.

Tovább...

Szuhanics Albert

Ady köztünk van

Ady Endrének titok-bús szeme,
Olyan mintha, mindent értene.
Ősi magyar lélek, rejtek-titkait,
Puszták zsellérének múló álmait.

Tovább...

Eszterlánc

A, mint...
(Ady)

Utolsó betűd lett az első,
- - vagy az első lett az utolsó? - -
szókezdő akarat, végső szignó
a papíron, mit a piktor...

Tovább...

Kőrösi László

Hozzám már eljött...(főhajtás Ady előtt)

Elő a lanttal: bús Magyarok!
Ne legyen szomorú szívetek!
Idézzük fel újra együtt,
szép magyar-szóval mindenütt,
az ősi Kaján rímeket.

Tovább...

Rimanóczy Ildikó

Várad

A sorjázott kockaköveket még koptatom,
míg őseim szelleme elkísér utamon -
félszegen állok az ódon paloták előtt,
melyeket salétrom bont, és repkény körbenőtt.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ