Ábránd

Kis István Mihály

Szilveszteri monológ

Itt van az év végső napja,
búcsúzik a december.
Lekopott a torta habja,
addig habzsolt az ember.

Tovább...

Lupsánné Kovács Eta

Tűnődés

Nézzük egymást csendben, eltűnődve, hosszan,
ismerősök vagyunk? Súgva kérdem, halkan...

Tovább...

Lupsánné Kovács Eta

Nyári szél

Rét szélénél
mozdul a szél,
elsuhan,
lágyan zenél,
fordul, mesél
pajkosan.

Tovább...

Parádi Alexa

A spirál

Tudattalan tévút,
Tényleges téveszme,
Mely beágyazódott képlékeny elmédbe.

Tovább...

Dvihallyné Oszuskó Sarolta

Képzelet szárnyán

Céltalanul lófrál a képzelet
Kidobott ábrándok után kutatva.
Törött szárnyú álmokat gyógyítva
Lopakodik most az emlékezet.

Tovább...

5570

Parádi Alexa

Tovább, tovább

Üvegdarab, mely gyakran kezembe akad,
S valamit velem folyton tenni akar.
Hurok, mely annyiszor nyakamra szorul,
S torkom egyre csak kapar.

Tovább...

Parádi Alexa

Halovány fénysugár

Lomha, lágy s lusta vágy,
Szabadon szőtt, selymes ábránd,
Nem kértem, mégis rám találtál;
Édes vizű tudatlanság.

Tovább...

Parádi Alexa

Ábrándokban

Olyannyira kérlelhetetlen,
Szomjat oltó, kreatív képzelet,
Mondd, mi legyen teveled,
Mikor a realitás is ellened?

Tovább...

Lupsánné Kovács Eta

Napkelte

Csendesen pirul a hajnal,
időzik kicsit a pillanat...

Tovább...

Lupsánné Kovács Eta

Nyári románc (tűz és víz)

Lobban a szikra, forró a tánc,
elsodor mindent a nyári románc.

Tovább...

Lupsánné Kovács Eta

Életerő

Rezdült egy álom szívemen,
gondolatom elcsatangolt:
kellett egy apró figyelem,
mikor a ma még holnap volt...

Tovább...

Lupsánné Kovács Eta

Halászat naplementében

Alkony borul már a tájra,
vízbe merül most a Nap;
rámosolyog a halászra,
szétnéz a hínár alatt...

Tovább...

Szabó Anikó (.Anikoanna.)

Ábránd az öröklétről

Tűnődve néz az éjszaka,
mereng a csillagok hada,
holdfátylas szemével
figyeli szüntelen,
mily szertenyúló a végtelen.

Tovább...

Schneider Kincső

Kék az ég és zöld a fű

Kék az ég és zöld a fű.
Tán nem is zöld.
Szürke föld.
Vetett gyomok, halott tölgy.

Tovább...

Mikula István

Ábrándos ékszíj

Beülök a kocsimba és elvitetem magam.
Hogy hova, azt még nem tudja az agyam,
De hátra se nézek a visszapillantóba,
Maximum, ha egy nő integetne melltartóban.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ