|  | |
|
Az ötödik Isteni sóhajból
fakadó lételem
ég-puha méhében
fogan a végtelen.
|
| | Bódai-Soós Judit |
|
| |
|
|
|
Könyörgés Hold ne világíts
minden éjjel!
Tűz ne táplálj
szenvedéllyel!
Nap ne kelj fel
soha többé!
Föld takarj be
mindörökké...
|
| | Mezei Marianna |
|
| |
|
Szavainkat... Szavainkat a csönd akarja,
hogy megfogalmazza önmagát
s a hangok mögül visszahallja
a néma létezés sóhaját.
|
| | Kormányos Sándor |
|
| |
|
Napforduló Meghódol lassan minden árnyék,
éjfelet kong az ódon óra;
a holnap intésére vár még:
Az idő kilohol alóla.
|
| | Sunil |
|
| |
|
Feloldozás Kereszted vagyok.
Hordozz, cipelj engem,
könnyű a testem, lebeg.
Kitárt karjaim fölötted
szárnyakat utánzó suhogással
lebbentik el a terhet.
Virágkoszorú kezem.
|
| | Bíbor Kata |
|
| |
|
APOKRIF (AZ ÚT)
IV. eltanácsolom magam magamtól
nem értek egyet önmagammal
túl szűkek a határaim
s nem elégszem meg a csupasz szavakkal
többnek kell lennem ettől
én több vagyok ennél és valahol egészen máshol
el akarok szakadni ettől a vékonyka határtól...
|
| | Papp Für János |
|
| |
|
Pogány ima Ha újraalkotsz, Teremtő Istenem
legyek bármi, miben kedvedet leled
csak egyet kérek, én, ha kérhetek
emberré újra ne formálj engemet...
|
| | Jáger László |
|
| |
|
Apokrif (az út)
(variáció Pilinszky János: Apokrif című versének témájára) Nagy és forró pusztákon sétálunk majd.
A Nap szemünkre égeti az eget.
Perzselő és tűzforró takarót
húznak le ránk a döglött fellegek.
Lábnyomaink bűzölgő nyomatában
összefolynak sikító - fénylő könnyek;
mikor a távolban megjelennek
sötét keresztek és felénk jönnek.
|
| | Papp Für János |
|
| |
|
egy túl akartalak élni - élet
hogy majd átlobogva
hívó hajnalokba égjek
úgy mint senki vére foglya
várjak végtelen szabad dalokra...
|
| | Szécsényi Barbara |
|
| |
|
A fa Valaha sudár voltam és tekintélyes.
Gyökereim a régmúlt időt idézve
Hevertek az egykori éden közepén.
- ma is ezt szeretném...
|
| | Jagos István Róbert |
|
| |
Filozófia
Kövess minket
