|
Kategóriák
|
Kiemelt versek
|  | | |
Fehér szoba Ha volna gyermekarcom,
s lenne kék egem
- megmutatnám Kicsim -
de fel sem ismerem...
| | | Szécsényi Barbara |
| | | |
| | A világ peremén Mint távoli hegyekről a kéklő áradat,
úgy zúdulnak reám a cizellált szavak,
ha hallgatom: miként dalolnak mások,
tört tükrökön át - a roppant Óriások.
Vallomásuk évezredes visszhanggal rebben
az időkön túlról mind fényesebben.
| | | Nimród Laboda |
| | | |
Messze, Anyámnak Anyám, nagyra nyisd az ernyőd:
dézsákkal öntik kisarjadt magod.
Ha körüljárnád értem a rámsötétlő erdőt
a rengetegbe törj be: ott vagyok.
| | | Szécsényi Barbara |
| | | |
nyomodban járok halálodba rejtem gyermekarcom
tévedéseink időtlen sebek...
| | | Szécsényi Barbara |
| | | |
A sóhajok hídján Korgó gyomorral, szomjasan,
mind így születünk erre a földre,
hol vérző menedékhez érkezünk el
köldökzsinór-hágcsón: az anyai ölbe.
| | | Nimród Laboda |
| | | |
Családtalan Fenyőillatba bódult az egész város,
az utca köve ugyan hólétől sáros,
de bent gyertyafény játszik az ablakokon,
senki se jár odakünn az utcasoron.
| | | Bódai-Soós Judit |
| | | |
Hazafelé Míg szikrázó lámpák narancsos árnyai
Vég nélküli ködben sorakoznak elém,
A nincstelen tölgyek didergő ágai
Lépteim fülelvén fordulgatnak felém.
| | | Budai Zolka |
| | | |
Anyák napján Tegnappá foszlik a szürke kis árnyék
vérvörös lábakon jő a sötét
ilyenkor mindig a magasba szállnék
s élvezném fentről az éji zenét...
| | | Szabó Balázs |
| | | |
Nap Anya A varázslatos Napot nézem,
Mint tanítja élni sugarát,
Hogy játszik vele fenn az égen,
Midőn Földre küldi kisfiát.
| | | Szabó Balázs |
| | | |
A földi létben Ismerem a kegyetlen-sors
furcsa, hízelgő fintorát, hisz:
Tizenkét éves voltam,
amikor kidöntötte,
családom egyetlen
Tartóoszlopát a drága,
szerető édesanyát.
| | | Ambrus Magdolna |
| | |
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak
|
Gyermek